Ünnepek

Mi nem tartjuk a karácsonyt - hangoztatják az adventisták. A szívünkben mindennap megszületik jézus, akkor miért kellene ezt pont egy nap megünnepelnünk?

Jó, oké. De ha ezt mondjátok, akkor ne csináljatok mást! Karácsonyfát ugye nem díszítenek, mert az pogány szokás. Ez is oké. De attól még egyesek otthonában olyan szépen villog a karácsonyfa, és úgy örülnek neki. Hát a hangulatért - mondják.
Közben meg nagyokat főznek, mert ez így szokás. Ajándékokat is adnak egymásnak mert ez így szokás. Na jó, csak az adventisták azt is mondják, hogy a szokásokat ők nem tartják be, mert hülyeség az egész.
Újévkor meg persze, h nem ülünk fenn, minket nem érdekel. Már hallottam olyan adventista fiatalokról, hogy úgy ment a rock-zene újévkor, hogy a szomszédok rájuk kellett szóljanak. Széégyen!
Na de ők ugyebár nem tartják az ünnepeket! Á dehogy! Csak épp esznek, isznak, mulatnak, mint mindenki más, ahogy ők mondják, a "világiak". Épp, hogy csak disznót nem vágnak.
Na Kellemes Ünnepeket!

A fanatikusság netovábbja

Hihetetlen, hogy egyes adventisták, sőt a legtöbb, a világ közepének képzeli magát, amolyan kicsi istennek, aki megengedheti magának, hogy beleszóljon mások életébe. Nem tudom igazán, hogy milyen alapon teszik ezt, de elég megrémisztő. Hogy esne neked, ha például a szomszédod egy nap mikor beszélgettek, azt mondja, hogy vagy leszoksz a kávéról vagy rákos leszel? Vagy hogy le kell mondanod a húsevésről, mert az káros. Mert ugyebár nekik tanítják az "egészséges" életmód alapjait.
Hát menjetek a francba, kedves kioktatók, én nem fogok változtatni az életmódomon, csak azért mert némi fanatikus adventista már el is temetne, mert olyan egészségtelenül élek szerintük. Elképesztő!!!

Dolgozunk? Vagy éppen nem?

Szegény adventisták.. ugyebár szombaton nem dolgozhatnak. Sok munkahelyen meg nem lehet megbeszélni a bossal, hogy adja meg a szabad szombatot. Így a nem adventista melótársakkal kell megbeszélni, hogy cseréljenek, na már, ha legetséges a csere. Mert ha nem, akkor szíváás...

Ennek következtében sokkal nehezebben találnak munkát, mind egy nem adventista. Főleg ebben a válság időszakban, biztosan duplán imádkoznak istenükhöz.

Hallottam olyant is, hogy vagy 3 hónapig kereste a melót. Végre talált egyet: elárusítónő lett. Boldogan újságolta mindenkinek a gyülekezetben, hogy wow, végre sikerült munkahelyet kapnia. De akkor jött a bökkenő. Mit árulsz? Kávét is árulsz? Alkoholt is? Jújj, colát is? Ha megakarsz felelni Jézus Krisztus elvárásainak és az adventista hitelveknek, akkor ott kell hagynod. Ami rossz neked, azt másnap sem szabad eladd. Na szerencsétlennek még mai napig sincs munkahelye. Szerintem a közösség szponzorálja, ami ugyebár rosszul kellene essen a lelkiismeretének, merthát élősködik másokon. Na de ez már nem bűn! :)) Biztos majd a mennyországban megfogja tudni adni a testvéreknek a tartozást. Sok sikert az ilyen embereknek!

Zene

Idegesítő, hogy az adventistáknak megtiltják, hogy ne hallgassanak "világi zenét". Borzasztó, hogy eltudják vakítani az embereket. Ne hallgasd mert ez az ördög műve, mert csak rosszra tanít, mert hatása alá kerülünk és ennek következtében csak bűnt követünk el stb. Ezzel szemben elvárják, hogy ismerje az adventista zenéket, ha lehet fújja azokat énekeskönyv nélkül. Csak klasszikus vagy vallásos zenét hallgathatnak.

Érdekes módon mikor én imaházba jártam, a legtöbb fiatalnak a rockzene volt a kedvenc stílusa. Kívülről tudták a rocklegendák neveit és minden egyéb információt. Megdöbbenésemre még az ilyen jellegű koncerteken is részt vettek... miközben nekik az imaházban azt sulykolták, hogy csak a "szép zenét" érdemes hallgatni. Persze serdülőkorban voltak, ami ugye a lázadás időszaka.

Azért fura lehet például egy adventista joggingoló, aki épp klasszikus zenére szalad :)
Ettől függetlenül, tőlem mindenki azt hallgatja, amit akar és szeret. Én csak leírtam, mert furának tartottam. Ennyi.

Hazudni, de kinek?

Senki sem tökéletes. Ezt még én is elfogadom :) Azonban, ha az ember a tökéletesség országába, ahogy a hívők nevezik a mennyországot, készülnek, illik, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból.
Talán ez volt az egyik ok, amiért hagytam az egészet a francba: kétszínűsködtek az emberek. Teljesen másak az imaházban, és teljesen másak a hétköznapokban. Nem tudom kinek akarnak bizonyítani, hogy milyen nagy hívők, ha úgyis az állítólagos Istenük állítólag mindent lát.
Megdöbbentő volt, amikor elmentem valakihez és kávéval kínált, holott az adventisták nem is szabad ilyesmit igyanak. Nem szeretem az ilyesmit... nem szeretem, hogy szerepjátékokat játszanak: hirdetnek egyet és csinálnak mást. Ne egyél csokoládét mert az nem jó, közben én otthon halomszámra eszem. A televíziónézés sem jó, de azért a focimeccsek kihagyhatatlanok nekem. És folytathatnám a sort.
Nem tudom kinek akarnak bizonyítani. Az ilyesmivel csak az állítólagos Istenük előtt esnek el. Szerintem az még nem annyira szégyen, mint az, hogy sok ember is kétszínűnek minősíti őket. Már csak ezért sem bírom a vallásos embereket!

Szülő-gyerek kapcsolat

Mikor még imaházba jártam, gyakran hallgattam, amint a szülők a gyereknevelésről beszélgettek.
Érdekes, hogy még 20 éves korukban is a diktatórikus szülőket akarják eljátszani, akik mindent a legjobban tudnak, akik nem hagyják a gyermekeiket kibontakozni, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyermeke ne kövessen el semmiféle bűnt és ne szegüljön ellen a hitelveknek. Innen következik az, hogy nem engedik sehova a gyermekeket, ezért nincsenek barátaik sem. Döntésképtelenné válnak, mivel a szülő dönt legtöbb esetben helyettük.

A szülő irányítani próbál mindenképpen, mert ugyebár a gyerek meg kell maradjon adventistának, ha törik, ha szakad. Ha a gyerek kilépik a vallásból, akkor őt fogják lenézni az imaházban, nem a csemetéjét.

Akkor hogy is van ez? Nem azért kellene örüljön a szülő, hogy boldog a gyermeke? Én nem mondom azt, hogy nem kell nevelni! Sőt! De aki 18 éven felül akarja megnevelni a gyerekét, az már kicsit elkésett! Amúgy is az ilyen erőltetett nevelésnek megvannak a maga következményei. De ezt már minden szülő tudja.

Böjt

A Bibliában sokszor találkozunk olyan esetekkel mikor az emberek napokig vagy hetekig nem ettek, hogy jobban Istenre tudjanak koncentrálni, hogy az válaszoljon imáikra. Néhány egészséges életmódot hirdető könyvben is megtaláljuk azt a tanácsot, hogy indokolt egy napot táplálkozás nélkül tölteni egy héten. Ezt minden adventista kiadó által piacra dobott egészségügyi könyv tanácsolja.

Egy-egy alkalom, rendezvény kapcsán a gyülekezetet is felszokták kérni, hogy csatlakozzon böjt és ima által, a rendezvény sikeressége érdekében. Sajnos nem mindenki bírja az ilyesmit és volt már rá példa, hogy elájultak emberek, mondjuk istentisztelet közben...
Én nem hinném, hogy az állítólagos Isten, aki mellesleg egy kegyelmes, sokat tűrő, állhatatos lény, ezt kérné az őt félőktől. Legalábbis nem hiszem, hogy valakitől akit szeretünk olyasmit kérünk, ami kárára válhat.

Miért kérné Isten, hogy sanyargassák magukat hívei? Ha már Istenre kell koncentrálni egész nap, azt miért nem lehet kajával együtt? Ha Isten előbb utóbb válaszol minden imára, miért kell bizonyítani neki?
Kérdések, amelyek a logika szerint nem működnek... Végső soron tényleg egy kegyelmes, szerető, önzetlen Istenről beszélünk?

Kedves Olvasók és Kommentelők!

Szeretném, ha pár dologgal tisztában lennének azok, akik nemcsak olvassák a blogomat, hanem veszik a fáradtságot és hozzá is szólnak egyes dolgokhoz.

Az első és legfontosabb dolog: NEM HISZEK ISTENBEN! Nem tudom miért olyan nagy dolog, ha valaki nem gyakorolja a vallását, és ráadásul nem is imádkozik? Bízok magamban és saját erőmben. Így nyugodtabb az élet, nem kell minden percben arra gondoljak, hogy valaki néz onnan fentről és írja a nagykönyvben, hogy mikor mit csinálok, és eldönti, hogy ez most bűn vagy nem.

A másik dolog az elsőnek logikus folytatása: mivel nem hiszek Istenben, nem hiszek a Bibliában és a mennyországban sem. Tehát NEM KÉSZÜLÖK A MENNYORSZÁGBA és a pokolba sem. Még nem döntöttem el, hogy melyik elmélet áll legközelebb a szívemhez a halál utáni életről, mert nem tudok olyan elméletet, amelyik azt vallaná, hogy nincs is élet halál után. Ez mindenképp elfogadhatóbb számomra.

Ezek után, kedves hozzászólok, ne próbáljatok meggyőzni az Istenbe vetett hit helyességéről és a mennyország szépségéről. És kérlek, ne imádkozzatok értem, hogy térjek meg és jöjjön vissza az eszem! Jól érzem magam így!
Köszönöm!

Világ hívői egyesüljetek!

Na nem az ökumenizmusról fogok írni, azt majd máskor, hanem az Ige szórásának módjáról. Tudtommal a Jehova Tanúi találták ki a házról-házra járást, aztán szép lassan más vallások tagjai is átveszik ezt a szokás. Legújabban az adventistákról hallottam, hogy házról házra járnak és könyveket osztogatnak. Van mindenféle iskolázottnak, kevésbé tanultnak, szülőnek, gyereknek, idősnek, fiatalnak. Egy a közös bennük: térjél meg és örök ételed lesz. Azt is elmondják, h nem helyes az, ahogyan az elveszett emberek élnek. Aztán meg elvannak, hogy mások nézik le őket.
Nem csodálkozom. Személy szerint pofátlanságnak tartom, hogy leállítanak az utcán, hogy né örömhírt adok Önnek. Hát a fene kíváncsi rá. Már nyugalma sem lehet az embernek a sok hittérítőtől és azoktól, akik mindent jobban tudnak mint más - legalábbis ezt mondják. Végül is, ezért szeretnének mindenképpen rád sózni egy egészséges életmódról vagy Jézus tanításairól szóló könyvet, brosúrát.
Röhejes! Én meg irigyelem, hogy mennyi szabadidejük van. Mégsem panaszkodnak, hogy nincs pénzük. Ez az élet, irány a mennyország! Mi következik még? A reformátusok, buddhisták és más vallások képviselői is könyveket kell majd osztogassanak, hogy a mennyországba kerülhessenek? Eszméletlen, tényleg mindennek ára van az életben! :)

Takarítás

Nagyon jó érzés volt a régi adventista, evangélikus és református kiadók könyveit a szemétbe dobni. Nagytakarítást végeztem itthon és rábukkantam azokra a könyvekre, amelyeket még iskolás koromban kaptam díjként és ajándékként. Az ajándékot illetlen visszautasítani elv alapján, akkor elfogadtam, persze dehogyis akartam visszautasítani, inkább örültem és büszke voltam rá. Akkor. De az évek elteltek, sok mindenen keresztülmentem és jött a "fordulat" vagy inkább "megvilágosodás".

Gondolkodtam, dobjam ki vagy adjam oda olyan ismerőseimnek, akik hisznek az ilyesmikben és sorra olvassák az ilyen könyveket? Végül úgy döntöttem kár lenne odaadni, mert ezzel is csak mélyítenék a hitüket.
Van egy kedves személy, akivel megegyezik az elképzelésünk a hitről meg úgy az egész világról. Vele osztottam meg az örömömet: kimentünk egy sétányra, amelynek mindkét oldalán voltak elhelyezve szemetesek. Megegyeztünk, ő a bal és a jobb oldaliba dobom a könyveket. Szórtuk is, amíg tartott a készlet. Nagyon remélem senki sem vette ki őket a szemetesből. A diplomáimat széttéptük, és a könyvek első lapját is. Rajtuk volt a nevem :)

Sajnálom, nem volt időm papírújrahasznosítóba vinni a könyveket. Elnézést kérek a Földtől, remélem nem ezen fog múlni az életem. Vagy a szemetes fiúk a szeméttelepen szétválasztják? Valószínűleg nem! Na majd legközelebb jobban meggondolom!

Mindennél fontosabb a hit

Ezt hangoztatja minden hívő ember. Persze az ő szempontjukból igazuk is van, de a kijelentés alá sok mindent belehet gyömöszölni, és ellehet bújtatni. Például a hívő ember nem lehet meg Isten nélkül és azért, hogy kapcsolatba legyen vele non-stop a Bibliát kell olvassa. Olvasva a Bibliát és más vallásos könyveket, hajlamos elhanyagolni, sok más dolgot, talán sok más nagyon fontos dolgot. Csak nézzünk szét a ház táján, pl. nem mosogatok, mert épp Bibliát olvasok, majd megkapjuk vagy nem rakok rendet, mert most kell ápoljam a kapcsolatot Istennel. Nem fizetem ki a számlákat, mert nekem az Isten a legfontosabb, majd ráér bevásárolni, mert olvasnom kell. És akkor másnak azt mondja, hogy nincs ideje semmire. Ilyen erővel fel is köthetnék magukat a hívők, így nem kellene ebben a bűnös és gonddal tele világban éljenek. Ja, hogy nem lehet, mert öngyilkossággal nem kerülhetnek a mennyországba. És mi más lenne a céljuk, minthogy oda kerülni?

Kétszínűség?

Az adventisták le nem írott hitelveik közé tartozik, hogy egyszerűen, csendben, minden feltűnés nélkül éld a mindennapjaid. Ez azt akarja jelenteni, hogy ne építs toronyórás emeletes házakat, annyira, hogy magadra vond a figyelmet.
Na mármost, a legtöbb adventistának olyan háza van, hogy kergetőzni lehetne benne, olyan drága holmikkal van berendezve, hogy az csuda! Hallottam már olyant is, hogy egy családnak, szülők plusz két gyerek 3 pazar házuk volt ugyanabban a városban, de csak egyikben laktak. A másik családnak (egy gyerek), egy hatalmas emeletes háza van. Ők okosan kitalálták, azt mondják azért építettek ekkora palotát, hogy majd a hátsó rész jó lesz imaháznak. A kis optimisták! Arra számítanak, hogy majd a faluból megtudnak téríteni egy gyülekezetre való embert.
Számos példával szolgálhatnék még, de szerintem nem érdemes. Csak arra lennék kíváncsi, hogy mit válaszolnának ezek az emberek arra a kérdésre, hogy minek kell nekik ilyen hatalmas házikó, ha úgyis a mennyországba készülnek? Minek nekik annyi minden, mikor úgysem vihetnek magukkal semmit? Hm... az egész csak képmutatás lenne, vagy túl nagy egoizmus uralkodik a hívők között?

Csak titkos szobádban

Sajnálom azokat a keresztényeket, akik meg KELL gyónják a papnak bűneiket. Komolyan, hogy lehetnek egyesek képesek elmondani másnak a legféltetebb titkaikat? Egy más embernek, akit csak a szószékről ismernek, ha ismerik, mert általában a papok a magánéletüket nem terítgetik ki a hívek felé. Hát kedves hívek, akik még nem jöttek volna rá, az úgy van, hogy amilyen szent a szószéken, olyan ördög a hétköznapokban, persze tisztelet a kivételnek, ha van olyan.
Én nem a papot hibáztatom, hanem az embert, aki gyónni megy. Szerintetek az pap, hogy beszél Istennel, hogy oldozza fel a bűneiteket? Felhívja telefonon vagy elragadtatik és elmeséli? Ne legyetek már röhejesek, ez a 21. század. Mindenki tudja, hogy minden a pénzről szól mostanság! Nem lepődnék meg, ha egy napon bejelentenék, hogy egy perc gyónásért mennyit kell majd fizetni a papnak. De akkor is lesznek emberek, akik bármennyit fizetnének, csak le legyenek róva bűneik, hiszen a földi élet mit sem ér, ha nem kerülhetünk a mennybe? Szerintem meg, ha kitudjuk használni a földi életet, és felfedezzük szép oldalát, akkor sokat fog érni, de akkor már nem fogunk kívánkozni a mennybe. De erre ugyebár nem ad alkalmat az egyház a híveknek, mert ez már bűn!

Szabadság vs vallás

Minden igazi Isten félő ember kedvenc mondása: a hit szabaddá tesz. Ha hiszel, és főleg ha istenben hiszel és eldöntöd, hogy engedelmeskedsz neki, akkor a parancsolatai és fura kívánságai már nem fognak korlátoknak tűnni. Hiszen szeretetből engedelmeskedsz neki, és ő is szeretetből adta neked a parancsolatokat...tudod, hogy megvédjen a világ rosszaságitól, meg a kísértésektől.

De légyszíves még gondolatban se próbálj meg olyasmire gondolni, amik tiltva vannak, mert máris vétkezel vele! Ajánlom a kedves hívőknek, hogy ne gondoljanak a szabadságra sem, mert nem kerülnek a mennyországba! Képzeljék el, mi is lenne, ha egy szombaton mondjuk elmennének moziba vagy nem mennének imaházba, csak mert nincs kedvük? Vagy nem imádkoznának ebédnél, vagy reggel nem Isten az első gondolatuk, hanem az, hogy éhesek? Vagy nem olvasnának mindennap 1 órát Isten igéjéből, hanem csak 5 percet, mert nekik most így esik jól? Katasztrófák katasztrófája!
Sajnos az ilyen ember ezekre még gondolni sem tud ilyesmikre, mert az agya teljesen elvan borítva és csak azzal foglalkozik, amit az imaházban/templomban tanácsolnak! Kérdem én tőletek, hogy nem vagytok kíváncsiak, hogy mi folyik kint az életben? Én nem hiszem, hogy az
egész élet olyan fekete és boldogtalan, mint ahogy azt beállítjátok. Igenis vannak szép dolgok, kellemes dolgok, csak ti ezt nem tudjátok tapasztalni, mert NEM NÉZTEK KI A FEJETEKBŐL! Csak egyszer próbáljátok meg ezt, és meglátjátok, hogy többet nem fogjátok azt hangoztatni, hogy szabadok vagytok, vajon miért is?

Imádkozz minden reggel, délben, este és főleg hangosan!

Emlékszem a szombat kora reggeli imaórákra. Amikor fel kellett állnunk, és azok imádkoztak, akik "indíttatást" éreztek. Aztán könnyen meg lehetett figyelni, hogy majdnem mindig ugyanazok a személyek imádkoztak... egy idő után nagyszájúaknak titulálták őket.
Megértem, hogy oda bátorság is kell, hogy fohászodat mindenki füle hallatára elmondd Istennek, hiszen ezek a legbelsőbb dolgaid, és őszinte is kell légy emellett. Ezért tartom bunkóságnak a hangos imádkozást!
Utáltam azokat a részeket is, amikor istentisztelet közben szembe kellett fordulj épp a melletted ülővel és ketten kellett imádkozzatok hangosan. Aztán hápogtál egy két mondatot, hogy legyen meg a prédikátor akarata. Mert hát olyankor kinek kell engedelmeskedni? Hát aki a szószéken van.
A hangos imádkozásban van egy érdekesség is: mindig megpróbálják túlszárnyalni egymást az emberek úgy hosszúságban, mint ékesszólásban. Kérdem én, hogy ez az állítólagos Isten kívánsága?

Imádkozunk érted!

mondják egymásnak a hívő emberek, mikor az illető személy épp bajban van. Ez mind szép és nemes gesztus, akkor, ha a bajban levő személy ezt szeretné is. És általában ezt várják el a hívők egymástól, amit mai napig sem értek, hogy miért gondolnak így. Isten nem hallgatja meg azokat az imákat, amit egy személy mond? Miért kell ugyanezt a kérést megerősítse még vagy 5 személy?
Az már végképp felháborító mikor nekem mondják, miután tudják, hogy nem hiszek az ilyen dolgokban. Merthogy én elvagyok tévedve - állítják ők - és imádkoznak, hogy térjek vissza a helyes útra, mert ők mindezt szeretetből teszik. Könyörgöm ez minek kell? Az nem merül fel bennük, hogy én boldog vagyok így is, ima és minden megkötés nélkül?

Köszönöm szépen nagyon jól vagyok, jól érzem magam, tudatom, hogy az eszem sem ment el! Ne imádkozzatok értem!

Házasság

Számomra felfoghatatlan, hogy miért mennek az adventisták már olyan fiatal korban férjhez vagy nősülnek meg. Már gyerekkoruk óta, az ifi csoportban kialakul egy barátság, aztán már 15 év körül kialakul a szerelem és 18-19 éves korukban máris esküvő. Lehet nem is kell mondanom, hogy nem szabad tisztátlannak lennie az ifjú párnak, vagyis szüzen kell házasságra lépniük. Ezt bizonyára nagyon értékelték volna nagymamáink, de nem a mai világ :)

Na mindegy, le vannak nagyon maradva bizonyos dolgokkal... és ezt sehogy sem akarják bevallani maguknak!

Egészséges táplálkozás

Az adventisták egyik hitalapelve közé tartozik az egészséges táplálkozás. Na persze, hogy mi az egészséges táplálkozás, arról többnyire megoszlik a világ véleménye :-) Az adventista egészséges táplálkozás arról szól, hogy először is aki adventista, az ne egyék disznóhúst, sem nyúlhúst, sem semmilyen állat húsát, amit megtilt a Biblia. Ugyanakkor ilyen-olyan kábító hatású, ahogy mondják ők, szereket sem szabad fogyasztaniuk, mint a kávé, a fekete tea, vagy Coca-Cola. Elképesztő, hogy mennyire megszabják a határokat még az étkezésben is. A baj csak ott kezdődik, mikor elmész egy megkeresztelt adventistához, és ő kávéval kínál, miszerint egy kevés még nem bűn. Én jártam meg... akkor ledöbbentem!

Ima az intim percekben is

Szex előtti közös imádkozásra buzdítja az újdonsült katolikus párokat a brit Katolikus Igazság Társaság. A londoni központú szervezet 64 oldalas imakönyvet jelentetett meg házaspároknak, ebben szerepel szeretkezés előtti ima is. A cél, hogy az aktus ne önző, öncélú és kéjhajhász legyen.
A házastársi imakönyvben van külön imádság eljegyzésre, gyermektervezésre, fogantatásra, gyerekvigyázásra, gondoskodásra idős szülőkről – adta hírül a Daily Mail című brit lap.

Forrás: Erdély.ma

Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak erről itt. Szerintem ez nagyon röhejes :)) A papoknak egyetlen céljuk van: mindenhol ott lenni, most már az intim percekben is. Kíváncsi vagyok hány pár fogja ezt gyakorolni? :)) Pedig fogja, mert ez egy újabb esély lesz a mennyország fele!

Taktika

Van egy érdekes taktikájuk az adventistáknak, ami nem leírott valami, de még jól jöhet. Persze, ha nem leírott még annyian sem tartják be, mint az írott szabályokat, de végül is...
Ugyebár a legtöbb ember a vasárnapot szent napnak tartja, még akkor is, ha nem jár templomba, hanem épp a kocsmákat járja. A lényeg az, hogy az emberek többsége nem dolgozik ezen a napon. Na mármost az adventisták ilyen téren előnyben vannak, hiszen nemcsak szombaton nem dolgoznak, hanem vasárnap sem; de itt kihangsúlyozom, hogy nem minden adventista, mert a legtöbben azért dolgoznak, mások meg örvendenek egy újabb szabadnapnak.
Csak egy példát mondok: ha tömbházban laknak és az adventista elkezd vasárnap szőnyeget porolni, minden bizonnyal megfogják bélyegezni, h miért dolgozik vasárnap.
Azok az adventisták, akik nem dolgoznak vasárnap, csak azért, hogy ne zavarják szomszédjaikat, azt vallják, hogy így nem haragítják magukra a szomszédokat, és így nagyobb valószínűséggel végighallgatják majd őket, ha a vallásukról, a mennyországról fognak nekik beszélni. Mert ugyebár mindenkinek kell szórni az igét, ezt Isten rendelte el, és így kapnak még egy plusz pontot a mennyország fele...

Minden csak a pénzről szól?

Szerintem az adventisták adják a legtöbb pénzt az egyháznak. Hogy miért is? Hát mert tizedet adnak, ami azt jelenti, hogy amennyit keresnek, annak a tizedét. De nemcsak a keresetüknek, hanem az ajándékba kapott pénznek is a tizedét. Persze erről számlát nem kapnak az egyháztól, de szerintem nem is igényelnek, hiszen, annyira szépen el van nekik magyarázva, hogy az missziós célokra megy. Na persze ezt az összeget Istennek adják, aki majd megmondja, hogy mit kell tegyenek vele. Hát igen, közben a prédikátoroknak és ilyen olyan funkcióban dolgozó embereknek szépen emelkedik a fizetésük.

De nem elég a tizedet adni, mert az ugyebár nem megy a gyülekezetnek, hanem még ott vannak az istentiszteletekkor összegyűjtött adományok, amiből a gyülekezetet tartják fent. Na persze, ha tudják. Ha nem akkor meg könyörögnek a drága, jó testvéreknek, hogy hozzanak nemtudommennyi pénzt, mert kell erre meg arra... Ők meg hozzák, elvégre Istennek a háza, és ezáltal is közelebb kerülnek a mennyhez!

Kié a mennyország?

Én nem értem ezeket az adventistákat, meg ezt a vallásos felfogást, hogy ha az ember valami jó dolgot tesz, már rögtön azt hiszik, hogy a mennybe készül. Miért nem lehet szerintük úgy jó dolgot cselekedni, h az ember nem készül sehova... csak meghalni, majd egyszer. Na ezt nem tudják felfogni. Meg hogy, mi nem vallásos emberek lenézzük őket, mert ők oda készülnek. Á dehogy, mindenki a saját útján!

HI5 és az adventisták

Mostanában elég gyakran látni adventista embereket a HI5-on. Eléggé ellentmond a két dolog egymásnak, hiszen ugye már rég tudjuk, h ezt a szociális háló jellegű rendszert inkább olyanok használják, akik szeretik megmutatni magukat, és leginkább ugye fiatalok. Hát az adventisták körében a középkorúak közt is elterjedt a hájfájvozás. Na persze ők naív módon ismerősöket keresnek, a tinik azonban, mint minden más az ők korukban, furcsa, provokáló pozíciókban díszelegnek a fotókon.

Hát igen... a szombatiskolai tanító lehet, h még a számítógépet sem tudja bekapcsolni. Hogy is beszélhetne pl. hájfájvról a gyerekeknek?

Elfogadás

Elmondtam szüleimnek, hogy többet nem kívánom gyakorolni a vallást, sőt a hit kérdése sem izgat már igazán. Persze kiakadtak, de hát, hogy ők eltudják fogadni! Na igen, csakhogy másnap jöttek, hogy mennyire esztelen vagyok, és, hogy elvan menve az eszem! De imádkoznak értem, és hátha megjön majd. Jaj, kösz nem kell! Így "esztelenül" sokkal jobb! Tehát elfogadásról szó sincs!

Smink

Jézus sem sminkelte magát elven, és mert a természetes az szép, nem igazán nézik jó szemmel azokat a nőszemélyeket, akik sminkelik magukat - nemcsak az imaházban, hanem azon kívül is.
A szombatiskolában is tanították, hogy tilos sminkelni magunkat! Persze voltak ott is olyan lányok, akiknek azért léteztek a szabályok, hogy megszegjék. Így történt, hogy a legszentebbnek, legkomolyabbnak, és legadventistábbnak tartott lány az imaházból, az esküvőjén 2 kilós sminkkel jelent meg. Hát volt csodálkozás, az biztos!

Bankett

Azt mondják, hogy az adventistáknak tilos minden olyan helyre elmenniük, ahol zene van, táncolni lehet, folyik az alkohol, érződik a cigi füst stb. Mert ott nincs jelen Jézus, és ugyebár ők mindig Jézussal járnak.
Kérdem én, miért ment el az imaházat látogató és magukat adventistának valló fiatalok (sőt voltak akik megvoltak keresztelve) az év végi bankettre? Én kihagytam az enyémet, még akkor, éppen ezért. Talán sikerült valakinek példát mutatnom... vagy sem?

Fiatalok

Mindig azt hajtogatták az imaházban, hogy a fiatalokra kell fektetni a hangsúlyt. Hogy miért? Hát mert természetesen ők azok a gyenge kis lelkek, akik a leghamarabb eltudnak távolodni Istentől.
Rendeztek is különféle összejöveteleket nekünk, ahol össze is jött egy két csak egy két fiúcskával. Aztán mi lett a vége? Nagy szerelem, szakítás, csalódás Istenben... ilyenek. Emiatt jópár fiatal távozott az imaház látogatói közül.

A család

Először apum "mutatott példát" a családtagoknak és megkeresztelkedett, remélve, hogy a többi családtag is megteszi ezt utána. De nem tette meg senki. Magamat megértem, mert már nem érdekel az egész vallás gondolata, de a testvéremet és édesanyámat nem tudom megérteni. Már nagyon sok éve minden szombaton elmennek az imaházba, nem esznek húst stb. mégsem keresztelkednek meg. Vajon miért? Szerintem vagy csak szégyenlik a rokonok előtt, vagy nem éreznek késztetést rá. Hmhm... érdekes módon az ilyen dolgokról nem beszélnek.

Kezdet

Nem vagyok adventista. Nem is voltam! Egy ideig (7-8 évig) jártam az imaházba, és alávetettem magam minden tanításnak, alapelvnek, szabálynak. Aztán az egyetemet megkezdve kezdtem rájönni, hogy valami nem stimmel az egészben. Túl sok a tiltás, és ráfogják a szeretetre! Ezt meg nem nekem találták ki! Szeretem a függetlenséget, és nekem ne mondja meg senki, hogy mit tegyek, és senki ne szervezze meg a programomat!
Valamikor elsőéves egyetemista koromban elhatároztam, hogy soha többet nem fogom átlépni az imaház ajtaját. Tartom magam hozzá!