A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hit. Összes bejegyzés megjelenítése

Okkultúra álkeleten: az ezotéria mint új irracionalitás

Érdemes elolvasni ezt a cikket elejétől végéig. Azért vannak dolgok, amik simán ráillenek az adventistákra!

"Az értékek szabad piacának társadalmában mindenki úgy szédíti magát, ahogy éppen jól esik neki, nem? De igen, ez így igaz. A baj azonban ott kezdődik, mikor ezek a sarlatánok nem elégszenek meg azzal a sok ezer euróval, amelyet könyvekből, konferenciákból, találkozókból, DVD-kből, cédékből, mindenféle ruhák és felszerelések forgalmazásából keresnek, hanem olyan területekre dugják be az orrukat, ahol semmi keresnivalójuk: tudomány, oktatás, egészségügy, politika, emberek magánélete.

A baj ott kezdődik, mikor a kuruzsló nagymesterünk előadásában a tudományt relativizálja a tévéképernyőn, amikor a racionális, bizonyítékalapú gondolkodást ítéli el, helyette az érzelmi alapút istenítve, amikor az orvosokat és gyógyszeripart démonizálja, elfordítja az embereket attól a kezeléstől, amely valóban életet menthet, amikor a pszihológus helyett a angyalterápiára küldi a depressziós egyént, aki ahelyett, hogy ettől visszazökkenne a valódi életbe, még jobban eltávolodik attól.

A baj ott kezdődik, amikor egy magát tudományegyetemnek valló oktatási intézmény konferenciáin eredetmítoszokat hoz a tudománnyal egy szintre, amikor a természettudományt tanító tanárnak megmondják, hogy ne bolygassa a diákok otthonról hozott eredetmítoszait. Ott folytatódik, amikor valamelyik kuruzslócsoport parlamenti képviselőket vesz meg kilóra azért, hogy állami támogatást szavaztasson kuruzslásának, vagy hogy médiafedettséget és ingyenes reklámot szerezzen magának (lásd a nemrég lezajlott lilafényes ügyet a bukaresti politikában).

A baj általában úgy végződik, hogy egy ilyen kuruzsló az egyént kivonja a való világból, egy álomvilágba kergeti, tönkreteszi az életét, elfordítja családjától, barátaitól, karrierjétől." (Czika Tihamér)

A teljes cikk itt olvasható>>

Mire jó az egyház?

Nagyon tetszett ez Betondtól. Muszály megosszam olvasóimmal is:

"Ahogy Verebes idézte Marton régi szavait: az ügyfeleket nem le, hanem megbaszni kell.
Ugyanezt adja az Egyház, a katolikus templom, meg a kocsma is. Minden, ahol az emberek fizetnek és visszajárnak."

via Betond blogja

Újra itt

Rég nem írtam, mert az az igazság, hogy sokminden más lekötött, és nem volt időm foglalkozni ezzel a témával is. Őszintén remélem, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz mindennap téma a vallás. De addig is, csak ennyit tudok:

  • Utálom az adventistákat!
  • Utálom az egészséges táplálkozást!
  • Utálom az adventisták nagyképűségét!
  • Utálom a fanatikus embereket!
  • Utálom, hogy az adventisták nagyobbra értékelik magukat másnál!
  • És, általánosításként, amiért megannyi hozzászólóm megrótt: utálom a fanatikus keresztényeket és mindent, ami az adventistákkal kapcsolatos!
Köszi, hogy végigolvastad!

Hazudni, de kinek?

Senki sem tökéletes. Ezt még én is elfogadom :) Azonban, ha az ember a tökéletesség országába, ahogy a hívők nevezik a mennyországot, készülnek, illik, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból.
Talán ez volt az egyik ok, amiért hagytam az egészet a francba: kétszínűsködtek az emberek. Teljesen másak az imaházban, és teljesen másak a hétköznapokban. Nem tudom kinek akarnak bizonyítani, hogy milyen nagy hívők, ha úgyis az állítólagos Istenük állítólag mindent lát.
Megdöbbentő volt, amikor elmentem valakihez és kávéval kínált, holott az adventisták nem is szabad ilyesmit igyanak. Nem szeretem az ilyesmit... nem szeretem, hogy szerepjátékokat játszanak: hirdetnek egyet és csinálnak mást. Ne egyél csokoládét mert az nem jó, közben én otthon halomszámra eszem. A televíziónézés sem jó, de azért a focimeccsek kihagyhatatlanok nekem. És folytathatnám a sort.
Nem tudom kinek akarnak bizonyítani. Az ilyesmivel csak az állítólagos Istenük előtt esnek el. Szerintem az még nem annyira szégyen, mint az, hogy sok ember is kétszínűnek minősíti őket. Már csak ezért sem bírom a vallásos embereket!

Böjt

A Bibliában sokszor találkozunk olyan esetekkel mikor az emberek napokig vagy hetekig nem ettek, hogy jobban Istenre tudjanak koncentrálni, hogy az válaszoljon imáikra. Néhány egészséges életmódot hirdető könyvben is megtaláljuk azt a tanácsot, hogy indokolt egy napot táplálkozás nélkül tölteni egy héten. Ezt minden adventista kiadó által piacra dobott egészségügyi könyv tanácsolja.
Egy-egy alkalom, rendezvény kapcsán a gyülekezetet is felszokták kérni, hogy csatlakozzon böjt és ima által, a rendezvény sikeressége érdekében. Sajnos nem mindenki bírja az ilyesmit és volt már rá példa, hogy elájultak emberek, mondjuk istentisztelet közben...
Én nem hinném, hogy az állítólagos Isten, aki mellesleg egy kegyelmes, sokat tűrő, állhatatos lény, ezt kérné az őt félőktől. Legalábbis nem hiszem, hogy valakitől akit szeretünk olyasmit kérünk, ami kárára válhat.
Miért kérné Isten, hogy sanyargassák magukat hívei? Ha már Istenre kell koncentrálni egész nap, azt miért nem lehet kajával együtt? Ha Isten előbb utóbb válaszol minden imára, miért kell bizonyítani neki?
Kérdések, amelyek a logika szerint nem működnek... Végső soron tényleg egy kegyelmes, szerető, önzetlen Istenről beszélünk?

Imádkozz minden reggel, délben, este és főleg hangosan!

Emlékszem a szombat kora reggeli imaórákra. Amikor fel kellett állnunk, és azok imádkoztak, akik "indíttatást" éreztek. Aztán könnyen meg lehetett figyelni, hogy majdnem mindig ugyanazok a személyek imádkoztak... egy idő után nagyszájúaknak titulálták őket.
Megértem, hogy oda bátorság is kell, hogy fohászodat mindenki füle hallatára elmondd Istennek, hiszen ezek a legbelsőbb dolgaid, és őszinte is kell légy emellett. Ezért tartom bunkóságnak a hangos imádkozást!
Utáltam azokat a részeket is, amikor istentisztelet közben szembe kellett fordulj épp a melletted ülővel és ketten kellett imádkozzatok hangosan. Aztán hápogtál egy két mondatot, hogy legyen meg a prédikátor akarata. Mert hát olyankor kinek kell engedelmeskedni? Hát aki a szószéken van.
A hangos imádkozásban van egy érdekesség is: mindig megpróbálják túlszárnyalni egymást az emberek úgy hosszúságban, mint ékesszólásban. Kérdem én, hogy ez az állítólagos Isten kívánsága?

Imádkozunk érted!

mondják egymásnak a hívő emberek, mikor az illető személy épp bajban van. Ez mind szép és nemes gesztus, akkor, ha a bajban levő személy ezt szeretné is. És általában ezt várják el a hívők egymástól, amit mai napig sem értek, hogy miért gondolnak így. Isten nem hallgatja meg azokat az imákat, amit egy személy mond? Miért kell ugyanezt a kérést megerősítse még vagy 5 személy?
Az már végképp felháborító mikor nekem mondják, miután tudják, hogy nem hiszek az ilyen dolgokban. Merthogy én elvagyok tévedve - állítják ők - és imádkoznak, hogy térjek vissza a helyes útra, mert ők mindezt szeretetből teszik. Könyörgöm ez minek kell? Az nem merül fel bennük, hogy én boldog vagyok így is, ima és minden megkötés nélkül?
Köszönöm szépen nagyon jól vagyok, jól érzem magam, tudatom, hogy az eszem sem ment el! Ne imádkozzatok értem!

Elfogadás

Elmondtam szüleimnek, hogy többet nem kívánom gyakorolni a vallást, sőt a hit kérdése sem izgat már igazán. Persze kiakadtak, de hát, hogy ők eltudják fogadni! Na igen, csakhogy másnap jöttek, hogy mennyire esztelen vagyok, és, hogy elvan menve az eszem! De imádkoznak értem, és hátha megjön majd. Jaj, kösz nem kell! Így "esztelenül" sokkal jobb! Tehát elfogadásról szó sincs!