Takarítás

Nagyon jó érzés volt a régi adventista, evangélikus és református kiadók könyveit a szemétbe dobni. Nagytakarítást végeztem itthon és rábukkantam azokra a könyvekre, amelyeket még iskolás koromban kaptam díjként és ajándékként. Az ajándékot illetlen visszautasítani elv alapján, akkor elfogadtam, persze dehogyis akartam visszautasítani, inkább örültem és büszke voltam rá. Akkor. De az évek elteltek, sok mindenen keresztülmentem és jött a "fordulat" vagy inkább "megvilágosodás".
Gondolkodtam, dobjam ki vagy adjam oda olyan ismerőseimnek, akik hisznek az ilyesmikben és sorra olvassák az ilyen könyveket? Végül úgy döntöttem kár lenne odaadni, mert ezzel is csak mélyítenék a hitüket.
Van egy kedves személy, akivel megegyezik az elképzelésünk a hitről meg úgy az egész világról. Vele osztottam meg az örömömet: kimentünk egy sétányra, amelynek mindkét oldalán voltak elhelyezve szemetesek. Megegyeztünk, ő a bal és a jobb oldaliba dobom a könyveket. Szórtuk is, amíg tartott a készlet. Nagyon remélem senki sem vette ki őket a szemetesből. A diplomáimat széttéptük, és a könyvek első lapját is. Rajtuk volt a nevem :)

Sajnálom, nem volt időm papírújrahasznosítóba vinni a könyveket. Elnézést kérek a Földtől, remélem nem ezen fog múlni az életem. Vagy a szemetes fiúk a szeméttelepen szétválasztják? Valószínűleg nem! Na majd legközelebb jobban meggondolom!

5 megjegyzés:

Névtelen 2009. október 12. 23:41  

Minden cselekedetnek következménye van!
Ezért te fogsz felelni Isten színe előtt! Majd viselni fogod a következményeket, amik biztos nem lesznek kellemesek!

Adventista

Agathe Fry 2009. október 13. 0:07  

Kedves Adventista!
Egyetértek: minden tettnek következménye van. Hogy Isten színe előtt? Ha hinnék benne... talán. És ha lenne is, mivel büntetne meg? A pokollal? Oda szeretnék jutni, nem a mennyországba! Elvégre ott több lesz az ismerős! :) Hacsak valamilyen csoda folytán nem veszi fel az állítólagos Isten ezeket kárhozottakat az állítólagos mennyországba!
De nem hiszek Istenben! Innentől kezdve nincs miről tárgyalnunk!

Névtelen 2009. október 14. 9:41  

Szia!
Csak azért, mert megutáltatták veled Istent, még nem jelenti azt, hogy nem kellene hinni benne, és Ő olyan rossz. Olyan ez mint a paprikáskrumpli (de lehet bármi más is). Ha telezabáltatnak vele (vagy elrontják az ízesítését), és tömik-tömik belém, megcsömörlök tőle. Végleg megutálom. De ettől még nem fogok éhezni, hiszen nem az evést utáltatták meg velem, hanem a paprikáskrumplit.
Csak mert az adventisták telenyomták a fejed mindenféle erőszakos életellenes dogmával, szokással, (ugyanezt teszik a hitesek, a pünkösdisták, a Russelisták, stb.) attól még lehet jó az Isten. Nem kell zsinat sem ahhoz, hogy megismerjük Őt.
Amúgy, ha valóban adventista volt az illető, aki ideírta a megjegyzést, akkor az rávall. Észre sem veszik, mennyire a megfélemlítéses módszert választják a Krisztusi szeretet helyett. Lelkileg zsarolják az embert, mert Ellen White-tól is ezt látják, olvassák. Elvakult és kegyetlenül zsarnok a tanrendszerük, így emberek ezreit zárnak el Krisztus kegyelmétől. A szombat, az adventi igazság és tagság nem "szenthármas belépő" a mennybe. (bár ők is ezt hirdetik, ennek ellenére mégsem ezt élik meg).
Az ok egyszerű: ha ellene mondasz Ellen White-nak, akkor olyan, mintha a Szentlélek ellen mondanál, ebből pedig egyetlen lelkiismeretes ember sem képes kiszabadulni. Ugyanis amikor megpróbálna ellene (a rendszer ellen) vallani, egyből ott a lelkiismeretfurdalás és a félelem a Szentlélek elleni bűn miatt.
Mindezentúl szerintem az Isten jó, csak az emberi rendszer, ami kisajátítja magának a jogot arra, hogy a nevében merészeljen beszélni - az rossz!
Skac

Agathe Fry 2009. október 14. 14:35  

Szia Skac! Nem az adventisták miatt nem hiszek Istenben, hanem sok más okból kifolyólag, amelyek mind-mind azt mutatják, hogy nincs Isten, és főleg nem néz minket az égből :)
Majd későbbi bejegyzéseimből olvashatsz mindezekről.
Amúgy nagyon jó érzés azóta, mióta nem hiszek. Nem kell mindenért imádkozni, bocsánatot kérni, nem érzed magad bűnösnek, hiszel magdban... ilyenek.

Szabó Pál-Péter 2009. november 21. 22:06  

Szia!

Van egy dolog, ami mellett hozzászólás nélkül nem tudtam elmenni. Most nem azt figyeltem, hogy más bejegyzésekben mit írsz, hanem egy mondat egyszerűen belém hasított és szinte leestem a székemről! :))

Írod, még a bejegyzés elején:

"Nagyon jó érzés volt a régi adventista, evangélikus és református kiadók könyveit a szemétbe dobni. " - ezt hagyományosan csak abban a formában hallottam, ahol az utolsó két szó ez: kezembe venni.

Esetedben ezen- sem semmi máson - meglepődni nem tudok! :)) Egyszerűen megfogott ez a mondat!

PS: Várlak vissza a blogomra, hozzászólni! :D

Megjegyzés küldése