Én nem értem ezeket az adventistákat, meg ezt a vallásos felfogást, hogy ha az ember valami jó dolgot tesz, már rögtön azt hiszik, hogy a mennybe készül. Miért nem lehet szerintük úgy jó dolgot cselekedni, h az ember nem készül sehova... csak meghalni, majd egyszer. Na ezt nem tudják felfogni. Meg hogy, mi nem vallásos emberek lenézzük őket, mert ők oda készülnek. Á dehogy, mindenki a saját útján!
2 megjegyzés:
Kedves Malvina!
Megértem elkeseredésed az adventistákkal szemben, mert való igaz, hogy akik nem tudják tartani az egyensúlyt és szélsőségekbe esnek, bizony tönkretehetik a gyermekeik életét. Tudom miről beszélek, nem falrahányt borsó. Ismerem az adventisták tanításait, elég behatóan. De azok, akik elfogadták, és olyanok lettek, amilyenek, nem véletlen, és nem is minden esetben szándékosan "lököttek".
Én a helyedben szívesen elbeszélgetnék apámmal, mi vezette arra, hogy adventista legyen. Vajon miért érzi jól magát a megkötöttségekben? Lehet, úgy akar múltbeli bűnei, hibás cselekedetei miatt vezekelni, hogy Isten törvényeit betartjai? Ne feledd, az adventizmus a törvényből adódó cselekedetek általi jó viselkedést helyezik előtérbe, ami vezeklés is egyben. Másodsorban soraidban olyat vélek felfedezni, hogy a másik végletbe estél. Nem vagy te hitetlen, csak sérültél, amit nem szégyen beismerni. Én is sérültem, amikor tönkretették az életem, és elpocsékoltam náluk sok esztendőt. Feleslegesen. Vagy mégsem? Rengeteg fájdalmat okoztak azzal, ami a mai napig folyik közöttük. De ez nem vezetett odáig, hogy Istent megtagadjam. Sőt, hiszem és tudom, hogy van, csak nem jó közösségben éltem meg keresztény hitem. Ne ellene fordulj, és ne is a szüleid ellen, hanem a rossz tanítások ellen. Ha értelmesen nem tudod bebizonyítani tévedéseiket, erőszakkal semmire nem fogsz menni. Látod, a szüleid sem észérvekkel vezettek el az adventistákhoz, hanem erővel, hatalommal, és kényszerrel, cikizéssel. Jelen pillanatban te sem viselkedsz jobban, mint ők. Legfeljebb most a másik oldalon állsz – szüleidet utánozva, erővel és hatalommal, sőt, haraggal véded a magad igazát.
Barát
Kedves Barát!
Elsősorban is tisztázzuk azt, hogy nincs tönkretéve az életem. Ha ez így lenne, akkor valószínűleg már nem az élők sorában lennék. Persze zavar a szüleim viselkedése és tudom, hogy ezt főképp az adventista hitelveknek, szabályoknak „köszönhetik”, de már nincsenek rám hatással. Én tisztelem őket, tiszteletben tartom döntésüket és mindenki éli a saját életét.
Apámmal nem érzem úgy, hogy el kellene beszélgetnem, annál is inkább, mert ő mindig hangoztatja, hogy miért „tért meg”. Azt szokta mondani, hogy azért mert ez egy sokkal jobb életet kínált fel neki, amit ő el is fogadott.
Igen, igazad van, nem vagyok hitetlen. Én is hiszek valamiben, ugyanúgy, ahogy szerintem mindenki. Én is hiszek egy láthatatlan erőben, aki hatalmasabb az embernél, de ennek az erőnek nincs emberképe, nem rendel el olyan baromságokat, hogy tartsunk meg egy napot az ő tiszteletére, ne együnk disznóhúst, ne csináljunk ezt, azt. Azonkívül nekem minden vallás semleges, nem látom annak értelmét, hogy tartozzak egy közösséghez.
Az adventistákhoz annak idején saját akaratomból mentem, először a szüleim jártak, majd én is elkezdtem járni, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg olyan jó, mint ahogy mondják? És igen, akkor tizenévesen jó is volt… a társaság, a többire meg nem figyeltem, mert jó volt úgy ahogy volt, de csak egy pontig. Addig a pontig, amíg aztán nekem kellett bizonyos dolgokról döntenem az életemben és felelősséggel tartoztam már sok mindenért.
Nem akarok bosszút állni a szüleimen. Eszemben sincs! Bejegyzéseimet azért írom, hogy az olvasóimnak egy képet fessek az adventistákról, saját tapasztalatokra alapozva. Aztán mindenki döntse el, hogy mit akar. Elvégre vallásszabadság és demokrácia van :)
Megjegyzés küldése