Imádkozz minden reggel, délben, este és főleg hangosan!

Emlékszem a szombat kora reggeli imaórákra. Amikor fel kellett állnunk, és azok imádkoztak, akik "indíttatást" éreztek. Aztán könnyen meg lehetett figyelni, hogy majdnem mindig ugyanazok a személyek imádkoztak... egy idő után nagyszájúaknak titulálták őket.
Megértem, hogy oda bátorság is kell, hogy fohászodat mindenki füle hallatára elmondd Istennek, hiszen ezek a legbelsőbb dolgaid, és őszinte is kell légy emellett. Ezért tartom bunkóságnak a hangos imádkozást!
Utáltam azokat a részeket is, amikor istentisztelet közben szembe kellett fordulj épp a melletted ülővel és ketten kellett imádkozzatok hangosan. Aztán hápogtál egy két mondatot, hogy legyen meg a prédikátor akarata. Mert hát olyankor kinek kell engedelmeskedni? Hát aki a szószéken van.
A hangos imádkozásban van egy érdekesség is: mindig megpróbálják túlszárnyalni egymást az emberek úgy hosszúságban, mint ékesszólásban. Kérdem én, hogy ez az állítólagos Isten kívánsága?