A következő címkéjű bejegyzések mutatása: függetlenség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: függetlenség. Összes bejegyzés megjelenítése

Szülő-gyerek kapcsolat

Mikor még imaházba jártam, gyakran hallgattam, amint a szülők a gyereknevelésről beszélgettek.
Érdekes, hogy még 20 éves korukban is a diktatórikus szülőket akarják eljátszani, akik mindent a legjobban tudnak, akik nem hagyják a gyermekeiket kibontakozni, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyermeke ne kövessen el semmiféle bűnt és ne szegüljön ellen a hitelveknek. Innen következik az, hogy nem engedik sehova a gyermekeket, ezért nincsenek barátaik sem. Döntésképtelenné válnak, mivel a szülő dönt legtöbb esetben helyettük.
A szülő irányítani próbál mindenképpen, mert ugyebár a gyerek meg kell maradjon adventistának, ha törik, ha szakad. Ha a gyerek kilépik a vallásból, akkor őt fogják lenézni az imaházban, nem a csemetéjét.
Akkor hogy is van ez? Nem azért kellene örüljön a szülő, hogy boldog a gyermeke? Én nem mondom azt, hogy nem kell nevelni! Sőt! De aki 18 éven felül akarja megnevelni a gyerekét, az már kicsit elkésett! Amúgy is az ilyen erőltetett nevelésnek megvannak a maga következményei. De ezt már minden szülő tudja.

Szabadság vs vallás

Minden igazi Isten félő ember kedvenc mondása: a hit szabaddá tesz. Ha hiszel, és főleg ha istenben hiszel és eldöntöd, hogy engedelmeskedsz neki, akkor a parancsolatai és fura kívánságai már nem fognak korlátoknak tűnni. Hiszen szeretetből engedelmeskedsz neki, és ő is szeretetből adta neked a parancsolatokat...tudod, hogy megvédjen a világ rosszaságitól, meg a kísértésektől.
De légyszíves még gondolatban se próbálj meg olyasmire gondolni, amik tiltva vannak, mert máris vétkezel vele! Ajánlom a kedves hívőknek, hogy ne gondoljanak a szabadságra sem, mert nem kerülnek a mennyországba! Képzeljék el, mi is lenne, ha egy szombaton mondjuk elmennének moziba vagy nem mennének imaházba, csak mert nincs kedvük? Vagy nem imádkoznának ebédnél, vagy reggel nem Isten az első gondolatuk, hanem az, hogy éhesek? Vagy nem olvasnának mindennap 1 órát Isten igéjéből, hanem csak 5 percet, mert nekik most így esik jól? Katasztrófák katasztrófája!
Sajnos az ilyen ember ezekre még gondolni sem tud ilyesmikre, mert az agya teljesen elvan borítva és csak azzal foglalkozik, amit az imaházban/templomban tanácsolnak! Kérdem én tőletek, hogy nem vagytok kíváncsiak, hogy mi folyik kint az életben? Én nem hiszem, hogy az
egész élet olyan fekete és boldogtalan, mint ahogy azt beállítjátok. Igenis vannak szép dolgok, kellemes dolgok, csak ti ezt nem tudjátok tapasztalni, mert NEM NÉZTEK KI A FEJETEKBŐL! Csak egyszer próbáljátok meg ezt, és meglátjátok, hogy többet nem fogjátok azt hangoztatni, hogy szabadok vagytok, vajon miért is?

Kezdet

Nem vagyok adventista. Nem is voltam! Egy ideig (7-8 évig) jártam az imaházba, és alávetettem magam minden tanításnak, alapelvnek, szabálynak. Aztán az egyetemet megkezdve kezdtem rájönni, hogy valami nem stimmel az egészben. Túl sok a tiltás, és ráfogják a szeretetre! Ezt meg nem nekem találták ki! Szeretem a függetlenséget, és nekem ne mondja meg senki, hogy mit tegyek, és senki ne szervezze meg a programomat!
Valamikor elsőéves egyetemista koromban elhatároztam, hogy soha többet nem fogom átlépni az imaház ajtaját. Tartom magam hozzá!