A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése

Szülő-gyerek kapcsolat

Mikor még imaházba jártam, gyakran hallgattam, amint a szülők a gyereknevelésről beszélgettek.
Érdekes, hogy még 20 éves korukban is a diktatórikus szülőket akarják eljátszani, akik mindent a legjobban tudnak, akik nem hagyják a gyermekeiket kibontakozni, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyermeke ne kövessen el semmiféle bűnt és ne szegüljön ellen a hitelveknek. Innen következik az, hogy nem engedik sehova a gyermekeket, ezért nincsenek barátaik sem. Döntésképtelenné válnak, mivel a szülő dönt legtöbb esetben helyettük.
A szülő irányítani próbál mindenképpen, mert ugyebár a gyerek meg kell maradjon adventistának, ha törik, ha szakad. Ha a gyerek kilépik a vallásból, akkor őt fogják lenézni az imaházban, nem a csemetéjét.
Akkor hogy is van ez? Nem azért kellene örüljön a szülő, hogy boldog a gyermeke? Én nem mondom azt, hogy nem kell nevelni! Sőt! De aki 18 éven felül akarja megnevelni a gyerekét, az már kicsit elkésett! Amúgy is az ilyen erőltetett nevelésnek megvannak a maga következményei. De ezt már minden szülő tudja.

Elfogadás

Elmondtam szüleimnek, hogy többet nem kívánom gyakorolni a vallást, sőt a hit kérdése sem izgat már igazán. Persze kiakadtak, de hát, hogy ők eltudják fogadni! Na igen, csakhogy másnap jöttek, hogy mennyire esztelen vagyok, és, hogy elvan menve az eszem! De imádkoznak értem, és hátha megjön majd. Jaj, kösz nem kell! Így "esztelenül" sokkal jobb! Tehát elfogadásról szó sincs!

A család

Először apum "mutatott példát" a családtagoknak és megkeresztelkedett, remélve, hogy a többi családtag is megteszi ezt utána. De nem tette meg senki. Magamat megértem, mert már nem érdekel az egész vallás gondolata, de a testvéremet és édesanyámat nem tudom megérteni. Már nagyon sok éve minden szombaton elmennek az imaházba, nem esznek húst stb. mégsem keresztelkednek meg. Vajon miért? Szerintem vagy csak szégyenlik a rokonok előtt, vagy nem éreznek késztetést rá. Hmhm... érdekes módon az ilyen dolgokról nem beszélnek.