Fiatalok

Mindig azt hajtogatták az imaházban, hogy a fiatalokra kell fektetni a hangsúlyt. Hogy miért? Hát mert természetesen ők azok a gyenge kis lelkek, akik a leghamarabb eltudnak távolodni Istentől.
Rendeztek is különféle összejöveteleket nekünk, ahol össze is jött egy két csak egy két fiúcskával. Aztán mi lett a vége? Nagy szerelem, szakítás, csalódás Istenben... ilyenek. Emiatt jópár fiatal távozott az imaház látogatói közül.

A család

Először apum "mutatott példát" a családtagoknak és megkeresztelkedett, remélve, hogy a többi családtag is megteszi ezt utána. De nem tette meg senki. Magamat megértem, mert már nem érdekel az egész vallás gondolata, de a testvéremet és édesanyámat nem tudom megérteni. Már nagyon sok éve minden szombaton elmennek az imaházba, nem esznek húst stb. mégsem keresztelkednek meg. Vajon miért? Szerintem vagy csak szégyenlik a rokonok előtt, vagy nem éreznek késztetést rá. Hmhm... érdekes módon az ilyen dolgokról nem beszélnek.

Kezdet

Nem vagyok adventista. Nem is voltam! Egy ideig (7-8 évig) jártam az imaházba, és alávetettem magam minden tanításnak, alapelvnek, szabálynak. Aztán az egyetemet megkezdve kezdtem rájönni, hogy valami nem stimmel az egészben. Túl sok a tiltás, és ráfogják a szeretetre! Ezt meg nem nekem találták ki! Szeretem a függetlenséget, és nekem ne mondja meg senki, hogy mit tegyek, és senki ne szervezze meg a programomat!
Valamikor elsőéves egyetemista koromban elhatároztam, hogy soha többet nem fogom átlépni az imaház ajtaját. Tartom magam hozzá!