Bejegyezte:
Agathe Fry
2009. szeptember 27., vasárnap
megjegyzés (5)
Sajnálom azokat a keresztényeket, akik meg KELL gyónják a papnak bűneiket. Komolyan, hogy lehetnek egyesek képesek elmondani másnak a legféltetebb titkaikat? Egy más embernek, akit csak a szószékről ismernek, ha ismerik, mert általában a papok a magánéletüket nem terítgetik ki a hívek felé. Hát kedves hívek, akik még nem jöttek volna rá, az úgy van, hogy amilyen szent a szószéken, olyan ördög a hétköznapokban, persze tisztelet a kivételnek, ha van olyan. Én nem a papot hibáztatom, hanem az embert, aki gyónni megy. Szerintetek az pap, hogy beszél Istennel, hogy oldozza fel a bűneiteket? Felhívja telefonon vagy elragadtatik és elmeséli? Ne legyetek már röhejesek, ez a 21. század. Mindenki tudja, hogy minden a pénzről szól mostanság! Nem lepődnék meg, ha egy napon bejelentenék, hogy egy perc gyónásért mennyit kell majd fizetni a papnak. De akkor is lesznek emberek, akik bármennyit fizetnének, csak le legyenek róva bűneik, hiszen a földi élet mit sem ér, ha nem kerülhetünk a mennybe? Szerintem meg, ha kitudjuk használni a földi életet, és felfedezzük szép oldalát, akkor sokat fog érni, de akkor már nem fogunk kívánkozni a mennybe. De erre ugyebár nem ad alkalmat az egyház a híveknek, mert ez már bűn!
Bejegyezte:
Agathe Fry
2009. szeptember 26., szombat
megjegyzés (0)
Minden igazi Isten félő ember kedvenc mondása: a hit szabaddá tesz. Ha hiszel, és főleg ha istenben hiszel és eldöntöd, hogy engedelmeskedsz neki, akkor a parancsolatai és fura kívánságai már nem fognak korlátoknak tűnni. Hiszen szeretetből engedelmeskedsz neki, és ő is szeretetből adta neked a parancsolatokat...tudod, hogy megvédjen a világ rosszaságitól, meg a kísértésektől.
De légyszíves még gondolatban se próbálj meg olyasmire gondolni, amik tiltva vannak, mert máris vétkezel vele! Ajánlom a kedves hívőknek, hogy ne gondoljanak a szabadságra sem, mert nem kerülnek a mennyországba! Képzeljék el, mi is lenne, ha egy szombaton mondjuk elmennének moziba vagy nem mennének imaházba, csak mert nincs kedvük? Vagy nem imádkoznának ebédnél, vagy reggel nem Isten az első gondolatuk, hanem az, hogy éhesek? Vagy nem olvasnának mindennap 1 órát Isten igéjéből, hanem csak 5 percet, mert nekik most így esik jól? Katasztrófák katasztrófája! Sajnos az ilyen ember ezekre még gondolni sem tud ilyesmikre, mert az agya teljesen elvan borítva és csak azzal foglalkozik, amit az imaházban/templomban tanácsolnak! Kérdem én tőletek, hogy nem vagytok kíváncsiak, hogy mi folyik kint az életben? Én nem hiszem, hogy az egész élet olyan fekete és boldogtalan, mint ahogy azt beállítjátok. Igenis vannak szép dolgok, kellemes dolgok, csak ti ezt nem tudjátok tapasztalni, mert NEM NÉZTEK KI A FEJETEKBŐL! Csak egyszer próbáljátok meg ezt, és meglátjátok, hogy többet nem fogjátok azt hangoztatni, hogy szabadok vagytok, vajon miért is?
Bejegyezte:
Agathe Fry
2009. szeptember 19., szombat
megjegyzés (0)
Emlékszem a szombat kora reggeli imaórákra. Amikor fel kellett állnunk, és azok imádkoztak, akik "indíttatást" éreztek. Aztán könnyen meg lehetett figyelni, hogy majdnem mindig ugyanazok a személyek imádkoztak... egy idő után nagyszájúaknak titulálták őket. Megértem, hogy oda bátorság is kell, hogy fohászodat mindenki füle hallatára elmondd Istennek, hiszen ezek a legbelsőbb dolgaid, és őszinte is kell légy emellett. Ezért tartom bunkóságnak a hangos imádkozást! Utáltam azokat a részeket is, amikor istentisztelet közben szembe kellett fordulj épp a melletted ülővel és ketten kellett imádkozzatok hangosan. Aztán hápogtál egy két mondatot, hogy legyen meg a prédikátor akarata. Mert hát olyankor kinek kell engedelmeskedni? Hát aki a szószéken van. A hangos imádkozásban van egy érdekesség is: mindig megpróbálják túlszárnyalni egymást az emberek úgy hosszúságban, mint ékesszólásban. Kérdem én, hogy ez az állítólagos Isten kívánsága?
Bejegyezte:
Agathe Fry
2009. szeptember 18., péntek
megjegyzés (0)
mondják egymásnak a hívő emberek, mikor az illető személy épp bajban van. Ez mind szép és nemes gesztus, akkor, ha a bajban levő személy ezt szeretné is. És általában ezt várják el a hívők egymástól, amit mai napig sem értek, hogy miért gondolnak így. Isten nem hallgatja meg azokat az imákat, amit egy személy mond? Miért kell ugyanezt a kérést megerősítse még vagy 5 személy? Az már végképp felháborító mikor nekem mondják, miután tudják, hogy nem hiszek az ilyen dolgokban. Merthogy én elvagyok tévedve - állítják ők - és imádkoznak, hogy térjek vissza a helyes útra, mert ők mindezt szeretetből teszik. Könyörgöm ez minek kell? Az nem merül fel bennük, hogy én boldog vagyok így is, ima és minden megkötés nélkül?
Köszönöm szépen nagyon jól vagyok, jól érzem magam, tudatom, hogy az eszem sem ment el! Ne imádkozzatok értem!
Bejegyezte:
Agathe Fry
2009. szeptember 13., vasárnap
megjegyzés (10)
Számomra felfoghatatlan, hogy miért mennek az adventisták már olyan fiatal korban férjhez vagy nősülnek meg. Már gyerekkoruk óta, az ifi csoportban kialakul egy barátság, aztán már 15 év körül kialakul a szerelem és 18-19 éves korukban máris esküvő. Lehet nem is kell mondanom, hogy nem szabad tisztátlannak lennie az ifjú párnak, vagyis szüzen kell házasságra lépniük. Ezt bizonyára nagyon értékelték volna nagymamáink, de nem a mai világ :)
Na mindegy, le vannak nagyon maradva bizonyos dolgokkal... és ezt sehogy sem akarják bevallani maguknak!
Bejegyezte:
Agathe Fry
2009. szeptember 12., szombat
megjegyzés (0)
Az adventisták egyik hitalapelve közé tartozik az egészséges táplálkozás. Na persze, hogy mi az egészséges táplálkozás, arról többnyire megoszlik a világ véleménye :-) Az adventista egészséges táplálkozás arról szól, hogy először is aki adventista, az ne egyék disznóhúst, sem nyúlhúst, sem semmilyen állat húsát, amit megtilt a Biblia. Ugyanakkor ilyen-olyan kábító hatású, ahogy mondják ők, szereket sem szabad fogyasztaniuk, mint a kávé, a fekete tea, vagy Coca-Cola. Elképesztő, hogy mennyire megszabják a határokat még az étkezésben is. A baj csak ott kezdődik, mikor elmész egy megkeresztelt adventistához, és ő kávéval kínál, miszerint egy kevés még nem bűn. Én jártam meg... akkor ledöbbentem!
Szex előtti közös imádkozásra buzdítja az újdonsült katolikus párokat a brit Katolikus Igazság Társaság. A londoni központú szervezet 64 oldalas imakönyvet jelentetett meg házaspároknak, ebben szerepel szeretkezés előtti ima is. A cél, hogy az aktus ne önző, öncélú és kéjhajhász legyen. A házastársi imakönyvben van külön imádság eljegyzésre, gyermektervezésre, fogantatásra, gyerekvigyázásra, gondoskodásra idős szülőkről – adta hírül a Daily Mail című brit lap.
Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak erről itt. Szerintem ez nagyon röhejes :)) A papoknak egyetlen céljuk van: mindenhol ott lenni, most már az intim percekben is. Kíváncsi vagyok hány pár fogja ezt gyakorolni? :)) Pedig fogja, mert ez egy újabb esély lesz a mennyország fele!
Egy ideig az adventisták népes táborát szaporítottam, de aztán rájöttem, hogy mennyire badarság bármilyen vallásnak is tagja lenni. Nem hiszek a mondásban, miszerint a vallás szabaddá tesz. A blogon meglátásaimról, tapasztalataimról mesélek. Vigyázat! Bármiféle egybeesés csak a véletlen műve lehet, nem hiszem, hogy csak én lennék egyedül a világon ilyen helyzetben. Jó olvasást mindenkinek!