Dolgozunk? Vagy éppen nem?

Szegény adventisták.. ugyebár szombaton nem dolgozhatnak. Sok munkahelyen meg nem lehet megbeszélni a bossal, hogy adja meg a szabad szombatot. Így a nem adventista melótársakkal kell megbeszélni, hogy cseréljenek, na már, ha legetséges a csere. Mert ha nem, akkor szíváás...
Ennek következtében sokkal nehezebben találnak munkát, mind egy nem adventista. Főleg ebben a válság időszakban, biztosan duplán imádkoznak istenükhöz.
Hallottam olyant is, hogy vagy 3 hónapig kereste a melót. Végre talált egyet: elárusítónő lett. Boldogan újságolta mindenkinek a gyülekezetben, hogy wow, végre sikerült munkahelyet kapnia. De akkor jött a bökkenő. Mit árulsz? Kávét is árulsz? Alkoholt is? Jújj, colát is? Ha megakarsz felelni Jézus Krisztus elvárásainak és az adventista hitelveknek, akkor ott kell hagynod. Ami rossz neked, azt másnap sem szabad eladd. Na szerencsétlennek még mai napig sincs munkahelye. Szerintem a közösség szponzorálja, ami ugyebár rosszul kellene essen a lelkiismeretének, merthát élősködik másokon. Na de ez már nem bűn! :)) Biztos majd a mennyországban megfogja tudni adni a testvéreknek a tartozást. Sok sikert az ilyen embereknek!

Zene

Idegesítő, hogy az adventistáknak megtiltják, hogy ne hallgassanak "világi zenét". Borzasztó, hogy eltudják vakítani az embereket. Ne hallgasd mert ez az ördög műve, mert csak rosszra tanít, mert hatása alá kerülünk és ennek következtében csak bűnt követünk el stb. Ezzel szemben elvárják, hogy ismerje az adventista zenéket, ha lehet fújja azokat énekeskönyv nélkül. Csak klasszikus vagy vallásos zenét hallgathatnak.
Érdekes módon mikor én imaházba jártam, a legtöbb fiatalnak a rockzene volt a kedvenc stílusa. Kívülről tudták a rocklegendák neveit és minden egyéb információt. Megdöbbenésemre még az ilyen jellegű koncerteken is részt vettek... miközben nekik az imaházban azt sulykolták, hogy csak a "szép zenét" érdemes hallgatni. Persze serdülőkorban voltak, ami ugye a lázadás időszaka.
Azért fura lehet például egy adventista joggingoló, aki épp klasszikus zenére szalad :)
Ettől függetlenül, tőlem mindenki azt hallgatja, amit akar és szeret. Én csak leírtam, mert furának tartottam. Ennyi.

Hazudni, de kinek?

Senki sem tökéletes. Ezt még én is elfogadom :) Azonban, ha az ember a tökéletesség országába, ahogy a hívők nevezik a mennyországot, készülnek, illik, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból.
Talán ez volt az egyik ok, amiért hagytam az egészet a francba: kétszínűsködtek az emberek. Teljesen másak az imaházban, és teljesen másak a hétköznapokban. Nem tudom kinek akarnak bizonyítani, hogy milyen nagy hívők, ha úgyis az állítólagos Istenük állítólag mindent lát.
Megdöbbentő volt, amikor elmentem valakihez és kávéval kínált, holott az adventisták nem is szabad ilyesmit igyanak. Nem szeretem az ilyesmit... nem szeretem, hogy szerepjátékokat játszanak: hirdetnek egyet és csinálnak mást. Ne egyél csokoládét mert az nem jó, közben én otthon halomszámra eszem. A televíziónézés sem jó, de azért a focimeccsek kihagyhatatlanok nekem. És folytathatnám a sort.
Nem tudom kinek akarnak bizonyítani. Az ilyesmivel csak az állítólagos Istenük előtt esnek el. Szerintem az még nem annyira szégyen, mint az, hogy sok ember is kétszínűnek minősíti őket. Már csak ezért sem bírom a vallásos embereket!

Szülő-gyerek kapcsolat

Mikor még imaházba jártam, gyakran hallgattam, amint a szülők a gyereknevelésről beszélgettek.
Érdekes, hogy még 20 éves korukban is a diktatórikus szülőket akarják eljátszani, akik mindent a legjobban tudnak, akik nem hagyják a gyermekeiket kibontakozni, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyermeke ne kövessen el semmiféle bűnt és ne szegüljön ellen a hitelveknek. Innen következik az, hogy nem engedik sehova a gyermekeket, ezért nincsenek barátaik sem. Döntésképtelenné válnak, mivel a szülő dönt legtöbb esetben helyettük.
A szülő irányítani próbál mindenképpen, mert ugyebár a gyerek meg kell maradjon adventistának, ha törik, ha szakad. Ha a gyerek kilépik a vallásból, akkor őt fogják lenézni az imaházban, nem a csemetéjét.
Akkor hogy is van ez? Nem azért kellene örüljön a szülő, hogy boldog a gyermeke? Én nem mondom azt, hogy nem kell nevelni! Sőt! De aki 18 éven felül akarja megnevelni a gyerekét, az már kicsit elkésett! Amúgy is az ilyen erőltetett nevelésnek megvannak a maga következményei. De ezt már minden szülő tudja.

Böjt

A Bibliában sokszor találkozunk olyan esetekkel mikor az emberek napokig vagy hetekig nem ettek, hogy jobban Istenre tudjanak koncentrálni, hogy az válaszoljon imáikra. Néhány egészséges életmódot hirdető könyvben is megtaláljuk azt a tanácsot, hogy indokolt egy napot táplálkozás nélkül tölteni egy héten. Ezt minden adventista kiadó által piacra dobott egészségügyi könyv tanácsolja.
Egy-egy alkalom, rendezvény kapcsán a gyülekezetet is felszokták kérni, hogy csatlakozzon böjt és ima által, a rendezvény sikeressége érdekében. Sajnos nem mindenki bírja az ilyesmit és volt már rá példa, hogy elájultak emberek, mondjuk istentisztelet közben...
Én nem hinném, hogy az állítólagos Isten, aki mellesleg egy kegyelmes, sokat tűrő, állhatatos lény, ezt kérné az őt félőktől. Legalábbis nem hiszem, hogy valakitől akit szeretünk olyasmit kérünk, ami kárára válhat.
Miért kérné Isten, hogy sanyargassák magukat hívei? Ha már Istenre kell koncentrálni egész nap, azt miért nem lehet kajával együtt? Ha Isten előbb utóbb válaszol minden imára, miért kell bizonyítani neki?
Kérdések, amelyek a logika szerint nem működnek... Végső soron tényleg egy kegyelmes, szerető, önzetlen Istenről beszélünk?

Kedves Olvasók és Kommentelők!

Szeretném, ha pár dologgal tisztában lennének azok, akik nemcsak olvassák a blogomat, hanem veszik a fáradtságot és hozzá is szólnak egyes dolgokhoz.

Az első és legfontosabb dolog: NEM HISZEK ISTENBEN! Nem tudom miért olyan nagy dolog, ha valaki nem gyakorolja a vallását, és ráadásul nem is imádkozik? Bízok magamban és saját erőmben. Így nyugodtabb az élet, nem kell minden percben arra gondoljak, hogy valaki néz onnan fentről és írja a nagykönyvben, hogy mikor mit csinálok, és eldönti, hogy ez most bűn vagy nem.

A másik dolog az elsőnek logikus folytatása: mivel nem hiszek Istenben, nem hiszek a Bibliában és a mennyországban sem. Tehát NEM KÉSZÜLÖK A MENNYORSZÁGBA és a pokolba sem. Még nem döntöttem el, hogy melyik elmélet áll legközelebb a szívemhez a halál utáni életről, mert nem tudok olyan elméletet, amelyik azt vallaná, hogy nincs is élet halál után. Ez mindenképp elfogadhatóbb számomra.

Ezek után, kedves hozzászólok, ne próbáljatok meggyőzni az Istenbe vetett hit helyességéről és a mennyország szépségéről. És kérlek, ne imádkozzatok értem, hogy térjek meg és jöjjön vissza az eszem! Jól érzem magam így!
Köszönöm!

Világ hívői egyesüljetek!

Na nem az ökumenizmusról fogok írni, azt majd máskor, hanem az Ige szórásának módjáról. Tudtommal a Jehova Tanúi találták ki a házról-házra járást, aztán szép lassan más vallások tagjai is átveszik ezt a szokás. Legújabban az adventistákról hallottam, hogy házról házra járnak és könyveket osztogatnak. Van mindenféle iskolázottnak, kevésbé tanultnak, szülőnek, gyereknek, idősnek, fiatalnak. Egy a közös bennük: térjél meg és örök ételed lesz. Azt is elmondják, h nem helyes az, ahogyan az elveszett emberek élnek. Aztán meg elvannak, hogy mások nézik le őket.
Nem csodálkozom. Személy szerint pofátlanságnak tartom, hogy leállítanak az utcán, hogy né örömhírt adok Önnek. Hát a fene kíváncsi rá. Már nyugalma sem lehet az embernek a sok hittérítőtől és azoktól, akik mindent jobban tudnak mint más - legalábbis ezt mondják. Végül is, ezért szeretnének mindenképpen rád sózni egy egészséges életmódról vagy Jézus tanításairól szóló könyvet, brosúrát.
Röhejes! Én meg irigyelem, hogy mennyi szabadidejük van. Mégsem panaszkodnak, hogy nincs pénzük. Ez az élet, irány a mennyország! Mi következik még? A reformátusok, buddhisták és más vallások képviselői is könyveket kell majd osztogassanak, hogy a mennyországba kerülhessenek? Eszméletlen, tényleg mindennek ára van az életben! :)